A Pozitívra Hangoló blogot 2015-ben indítottam, a daganatos betegségem diagnózisának tizedik évfordulóján.
A bejegyzésekben végigvettem a saját betegség- és gyógyulástörténetemet: a tünetektől a diagnózison és a kemoterápián át egészen a kontrollvizsgálatokig. A blog egyszerre volt személyes feldolgozás és nyilvános történetmesélés.
A 2015 és 2020 között írt bejegyzések elsősorban személyes hangvételűek: a saját tapasztalataimon keresztül próbáltam megfogalmazni, mit jelent valójában egy súlyos betegség, milyen lelki és hétköznapi kérdésekkel szembesül az ember a gyógyulás során.
A blogposztok ajánlója több alkalommal megjelent az akkori Index címlapján, a blogketrecben, így egyes írások több ezer olvasóhoz jutottak el.
A felület számomra fontos terep volt a személyes történetmesélésre és a saját írói hang megtalálására.
Igyekszem folyamatosan átemelni a tartalmakat erre az oldalra is.
A bejegyzések több alkalommal megjelentek az Index címlapján, a blogketrecben, így egyes írások több ezer olvasóhoz jutottak el.
21 évvel ezelőtt, nagyjából ilyentájt, február közepén találkoztunk először Bátai doktorral, az akkor még létező Szabolcs utcai kórház hematológiai ambulanciáján.
Hölgyeim, kik hozzám hasonlóan már 40 (sőt, 45 …) felett jártok – hoztam egy podcastepizódot, amelyik egészen biztos tartogat számotokra hasznos információkat.
Elindult el az „Emlékszem, amikor…” podcast, amely a 90-es évek zenei, médiás és popkulturális világát dolgozza fel szakmai vendégekkel.
Kreatív elfoglaltság, ami kikapcsol, örömet okoz, a végeredménye egy számodra kedves tárggyá válhat, vagy lehet belőle egy klassz saját készítésű ajándék is. Létezik ilyen? De még mennyire!
Deni története arról szól, hogyan lehet végigmenni egy nyirokrák diagnózisán, kemoterápián és a gyógyulás hosszú útján úgy, hogy közben az ember kapaszkodót talál a családban, a munkában vagy akár egy szalmabálára kilőtt nyílvesszőben. Őszinte beszámoló félelemről, kitartásról és arról, mi segít túlélni a legnehezebb időszakokat.
